A mai napon blogot kezdek írni. Ezzel párhuzamban több minden történik, ami káprázatos, hihetetlen, ami megismételhetetlen, amiről mesélnék szívesen és ami átível a hétköznapiságon, mindazon, ami csak bokáig ér és le akarjuk mosni a cipőnkről ha kicsi időnk adódik este ilyesmire. Ma is felmászunk a szivárványra, aztán sikítva csúszunk le rajta. Igen… Tény, hogy ez a nap is pirosbetűs. Ki sem merem nyitni a hírportálokat, gondolhatjátok miért, időm sincs rá. Szilvalekvárt főzök az ősz okán, és tortát is sütök. Ma ünnepeljük a legkisebb lányom hetedik születésnapját. Kilenctizenegy. A dátum, ami az egész világnak mást jelent. 10 évvel egy fontos és tragikus történelmi esemény után, ezen a napon született meg Lili. Nem és nem jött le! Megbújt a gyomrom alatt, benne a testemben és okos volt, ahogy az életnek okosnak kell leni ilyen esetben. A szülésznő aggódott, gépekkel figyelték a szívhangját, egy ponton az orvos elfehéredett, hadvezérré változott aztán a műtőben nekiveselkedtek és kihámozták a hasamból, letekerték a nyakáról a köldökzsínórját, késsel, villával, ollóval, szikével, hozzáértéssel vissza adtak minket az életnek. Hála mindennek és mindenkinek, most itt vagyunk!
Kommentek